A nézet szerzőinek jelentése

Teljes szövegű keresés Verbális inspiráció Latin kifejezés, melynek jelentése: szó szerinti ihletés.

Azt a dogmatikai felfogást jelöli, amely szerint a B szövegét Isten szó szerint, sőt betű szerint diktálta le a szerzőknek. A Talmudban helyenként már arról lehet olvasni, hogy Jahve a Tórát tekercsről tekercsre készen adta át Mózesnek.

A későbbiek folyamán a verbális inspiráció felfogása az egész ÓSZ-re kiterjedt. Ez a szemlélet alkalmat adott arra, hogy a későbbiekben az egyházban is kialakuljon a verbális inspirációval kapcsolatos felfogás, ami az ÚSZ-i kánon megszilárdulását követően magára az ÚSZ-re is kiterjedt.

A középkorban a verbális inspiráció felfogása általánosnak tekinthető, bár alkalomszerűen ellentétes nézetek is feltűnnek. Lyoni Abogard Kr. A reformáció felfogására jellemző Luther nézete, amely a B autoritását erőteljesen hangsúlyozza, ugyanakkor különbséget tesz az »Írás« és a tulajdonképpeni »Ige« között.

A reformációt követő időszakban kettős tendencia figyelhető meg.

A protestáns ortodoxia ellenben egy túlhajtott verbális inspiráció-tant fejlesztett ki. A verbális inspiráció tana a felvilágosodás korával veszíti el jelentőségét.